Zoé (1.)
Zoé csak állt a gardrób előtt és nézte a színes ruhákat, ahogy egymáshoz simulva lógtak a vállfákon. Gondolatában a férfi szavai jártak, aki a piros ruhájában szerette volna először megpillantani. De jó lesz az? – kérdezte magában, majd a keze lapozni kezdte a ruhákat, és kivette a fekete hosszú, nyári ruhát. Magához ölelte, miközben mosolyogott, talán túl szexis az első találkozáshoz, majd hanyagul az ágyra dobta. Kiveszi a kedvenc piros ruhát, belebújik, és örömmel konstatálja a helyzetet, hogy ez valóban csinos. Igen. Ez illik hozzá, jó döntés volt. Feltesz egy halvány, csillogó sminket, majd lábára húzza a csillogó szandálját és szép, lassan becsukja maga mögött az ajtót. Nem ideges, sőt valami hihetetlen nyugalom szállta meg. Óvatosan lép a lépcsőkön, nehogy a lába véletlenül meginogjon, aztán becsukja a nyikorgó nagykaput. Az utcán forróság van, a júliusi nap szinte már éget, pedig még csak délelőtt tíz óra. A léptei csak úgy suhannak, mintha nem is járdán közlekedne. A fák ágai néha megsimogatják vállát, és az autók zaja horzsolja a meleg betont. Zoé a gondolataiba mélyedt és azon jártak a fogaskerekei, hogy miként is kezdődött ez az őrület? Egy nap, ült az irodájában és felemelte a telefont, mert egy adatot akar kérni Joe-tól, aki cserébe egy e-mailt küldött neki, benne egy szívecskével, ami nem állt másból csak egy csibecsőrből és egy 3 számból. Zoé nehezen vette ki belőle a szívet, mert számára a piros kis szív szimbólum volt az igazi. Mégis attól a naptól kezdve írtak egymásnak, és telefonon is beszéltek. A hangja kedves volt számára. Mindig, amikor hallotta elöntötte a forróság, belül remegett a gyomra és izzadt a tenyere. Ilyen hatást még senki sem váltott ki belőle. Hirtelen elmosolyodott. Már látta az épületet és fordult a sarkon jobbra, mikor a szíve egyre hevesebben kezdett verni, nem is szinte kalimpált össze-vissza. Megállt a lépcsőház előtt és csöngetett, nyílt az ajtó. A lépcsőházban hideg volt, szinte jól is esett neki a meleg után.. Ujjait kopogásra formálta, majd….
…kinyílt az ajtó és ott állt a férfi, aki magas volt, szakállas és testes, mint egy mackó. Zoé óvatosan levette a lábáról a szandált, és a puha szőnyegen a férfi után sietett, aki a konyhában volt. Megállt előtte és ránézett. A szeme huncutul csillogott, majd kicsit bátortalanul átölelte. A férfi viszonozta az ölelést, és a derekára fonta a kezét, miközben Zoé a nyakát ölelte, ekkor Joe puhán, lágyan megérintette ajkát. A csókja Zoét a magasba repítette, szinte észre sem vette, hogy lábujjhegyen áll és az egyik lába emelkedik a talajtól, pedig valahol látta egy filmben, hogy amikor a láb csak úgy önként behajlik és megemelkedik, akkor az igazi van a közelben. A csóktól a lelkében lepkék repdestek, nem is szinte szálltak, és kellemes borzongás futott át a testén. Ekkor hirtelen a férfi eltolta magától és szemügyre vette az egész testét, és a piros ruhát. „Csinos vagy, szédítően nézel ki ebben a ruhában. Örülök, hogy ezt vetted fel. Az illatod elbűvölő, akár csak Te magad.” – mondta, nem is inkább suttogta a szavakat Joe.
|
|