Távolság az őszben

Távol vagy, s mégis oly közel
arcod álmomban érem el
csillogó szemmel, csak nézlek
gondolatomban téged becézlek.

Itt az ősz, s avar lepi a járdát
az ég hamarább gyújt lámpát
szívemben már nincs félelem
mosolyod csendes éjjelem.

Hold sugara, ablak fénye
esőcsepp sétál körbe-körbe
szivárványszínű tavacskák
ligetben délibábos narancsfák.

Kezed érzem arcom melegén
éj, s pirkadat vörös peremén
könnyem törlöd gyengéden
szerelmes ölelésed végtelen.

Távol vagy, s mégis oly közel
szerető lelkem téged ölel
csillogó szemmel, csak nézlek
álmomban suttogva becézlek.