Látod Kedves ? Kertek alatt
Szendergő bokrok tövére,
Hogy hajlik rá csendben a nap,
Hogy fon koronát föléje ?
Narancsvörös fénynyalábbal
Még öleli, körbefonja,
Egy utolsó lángolással
Sugarait belé oltja.
 
Én téged, hogy öleljelek
Ha tán utolsó akarat
A feléd kitárt kezekben,
Hogy téged átkaroljanak.
Még mielőtt lemegy a nap
Én téged, hogy öleljelek,
Mint a réteket lágy patak,
Vagy fákat a langyos szelek ?
 
Szívemben, szunnyadó parázs,
Hordom magamba temetve
És még nem tört meg a varázs,
Még égnek fényem szememben,
 
Akkor miért így öleljelek ?
 
Leszek én tomboló vihar,
Leszek száguldó fergeteg,
Feléd rohanó vad szilaj
Gátakat szaggató vizek,
Engedd, hogy elragadjalak
Ahogy a rablók a kincset,
Hogy téged átkaroljalak,
Hogy tépjelek, szaggassalak
Mint a sas az áldozatát,
Mert már csak téged akarlak
 
És nem fog rajtunk a halál.
 
Látod Kedves, fent az égen
A két magányos csillagot ?
Mielőtt végleg elégnek
Fényük még egyszer felragyog.