A beszakadt körmökről

nézd a körmeim,
beszakadt címkék azok,
s mindegyik külön-külön
egy-egy vers,
amibe nem kezdtem még,
de ami réges rég készen van
és papírra vár és hangra és figyelemre,
csöndre két zajos perc között;

nézd meg csak őket,
és ne csodálkozz,
címkék azok, hogy el ne felejtsem
fehér papírom előtt a tegnapok örömeit,
hogy ne felejtsem ez elmúlt és elapadt könnyeket,
a halaszthatatlant és a már hasznavehetetlent,
az életet magát, a napok versenyét;