A bőröndpakoló ajtócsapkodó

Kis szobákban lakott,
Sose vágyott nagyra,
Kicsi volt maga is,
Nem is nő meg nagyra.

Albérletben élte,
Minden egyes napját,
Lármás szűrét bizony
Sok helyről kirakták.

Zsémbes főbérlőkhöz
Vezetett az útja,
Volt, hogy a költözést
Már maga is unta.

Cipekedett sokszor,
Cókkal, mókkal teli,
Fel a negyedikig,
„Veselkedjünk neki!”.

Kabát, sál és cipő
Hány szekrényben járt már?
Nagybőgő, trombita
Kéne három hordár.

Éppen csak lepakolt,
Hangolta a bőgőt,
Fújta a trombitát,
S a szomszédság bőgött.

Futott a főbérlő,
Füldugasszal élne
Utcafront s az udvar
S kulcsát visszakérte.

Minden albérlete
Ugyanúgy ér véget,
Megtömi bőröndjét,
Fölrúgja a széket.

Becsapja az ajtót,
Majd ki szakad bele,
Újságot vesz menten,
S szobát keres benne.