ismétlő

előszörre kevés,
másodszor se  sok
kilyukadt ideák,
s pazarolt gyutacsok,

az egyszeri rabja,
a mind érvénytelen,
csak gyűlik gondolatban,
ezerszám képtelen,

VAN! s felkiáltom
tüntet s tűnik el,
mosolyban szigorú
mondd miképpen rejtezel?

hát mögé, fák mögé,
de ceruza hegyén,
ki mindent átkutattam
most kezdem az elején

s előszörre kevés,
másodszor se sok,
rongyos kárhozatal,
csak utánad vánszorog!