nekibúsultunk

nekibúsultunk

azt mondja
azt mondja, félóránként ismételve
azt mondja, azt mondja már öreg
s jóváhagyom, mint egy hivatal
jóváhagyom, mit tegyek mást
jóváhagyom az időt,
az idejét,  a mi időnket
a családét a tájét a képzeletét
a képzetekét a képzetekét
tényszerűen, tárgyilagosan
könny csorgatva, hivatalosan
a ráncok a ráncok évtizedeit
a vékonyodó bőr évtizedeit
a görnyedt hát évtizedeit
lepecsételem és aláírom
aláírom, alá a 93 huzatos évet
mit tehetnék, mit tehetnék mást
- nem volt szokás fiam
nem volt szokás
ilyen hosszú életet élni
a családunkban nem volt szokás
nem volt szokás
még 100-ig van
még van idő még van
kísérem magamat
gyenge testőreimmel
érvekkel amik
itt hagynak a sezlonon
itt hagynak itt
a fölénk zuhant gerendák  útjában
itt hagynak itt
lábunk alatt pereg a szakadék
pereg a szakadék
én és a 93 év
ülünk valószerűtlen
igazságok között
tavaly még voltam a kertben
idén már nem, idén már nem tudtam
nem tudtam kimenni,
és felhangosítja az időt
felcsavarja s megélesíti
betérdelünk betérdeltünk
a mulandóságba
az oroszoknak
az oroszoknak fekete kenyerük volt
éheztek, fekete kenyerük volt
s mögékerültek a németeknek
mögéjük kerültek,
a bolttól a szőlőig volt a sáncuk
de mögéjük kerültek
hallgatom, hallgatom
az időt az idejét
a mi időnket
a családét a tájét a képzeletét
a képzetekét a képzetekét
belecsavarodva, mint egy lepedőbe
tetőtől-talpig bele
belecsavarodva 
- nagyapád megszökött
az erdőben megszökött
megtalálták meg
3 évet volt fogságban
hadifogoly volt az oroszoké
az oroszoké
s hazajött haza
sokan nem jöttek
sokan fiatalemberek
és nevek jönnek nevek
ismeretlenül huzatosan
átveszem őket át
ideadja mint a lapotyát
mint a lapotyát gyerekkoromban
kemence melegben fázunk
ő is én is
rossz a vérkeringés
rossz
hideg kezeink egymáson
- kulákok voltunk
kulákok egyszer csak kulákok
s kimerték a hambárt
üresre merték de nagyapád szerzett pénzt
szerzett s visszamerték
vissza Bustyaárpi volt az egyik
Bustyaárpi volt még él
arra fel lakik a felszegen
arra fel
hallgatom, hallgatom
az időt az idejét
a mi időnket
a családét a tájét a képzeletét
a képzetekét a képzetekét
hogy vissza nem térünk már
vissza se térünk
nekibúsultunk nekibúsultunk
neki
ebben a szeptember esti
ásatásban
hol a kifordított idő
hol a belső zsebek cukrai
s a templomtorony is bedől a kamrába
be a kamrába dől egyenesen
a ribizliízre a ribizliízre dől
s zavaros Nyárádvíz mossa be a falakat
- ki kell meszelni ki kell meszelni
még az őszön még az őszön
a hideg előtt ki kell meszelni
s a ferde szív galoppol
a szüntelen eltévedésben
az eltévedésben
kivilágítatlan idő és házsorok
házsorok s fel azon
utcahossznyi kábulatban
valószerűtlen igazságok között
szedelőzködik
szedelőzködik az idő…





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=19607