SAMU A BEKREPÁLT ROBOT

Samunak hívták őt,
Régi széria volt,
Drótozták, foltozták,
Sok gépész ott molyolt.

Bütykölte egy kicsit,
Minden mester keze,
Igyekeztek szépen,
Olajozták rendre.

Egy csavart meghúztak,
Kettőn lazítottak,
Elemet cseréltek,
Rozsdát lepucoltak.

Hogyha lyukat láttak,
Bevasalták menten,
Fényesre törölték,
Mutasson csak szebben.

Ám az idő eljárt,
Jött sok új fejlesztés,
Samut nyugdíjazták,
Ő már nagyon kevés.

Csikorgott a térde,
Behorpadt a háta,
Egy kisiskolás is
Többet tudott nála.

Pedig egykor, hajdan,
Ő volt ám a nyerő,
Hosszú sorszámok közt,
Övé volt az első.

Tévében mutatták,
Könyvet nyomtak róla,
Cikkezett az újság,
Ott volt a fotója.

Ismerték a nevét,
Mind a három gombját,
Kékkel fület vakart,
Zölddel sütit csinált.

De a legfurábbat
Piros gombbal tette,
A tompa ceruzát,
Szépen kihegyezte. 

Így teltek az évek,
Minden cerka rendben,
Megsült a piskóta,
Bogár sincs a fülben.

Ám az idő eljárt,
Jött sok új fejlesztés,
Samut nyugdíjazták,
Ő már ide kevés.

Kesergett egy kicsit,
Nagyon nem is bánta,
Jut majd így ideje,
Csapágy-lazításra.

Kipiheni mostan
A temérdek munkát,
Sav-fürdőkbe jár majd,
S kikapcsolja magát.

megj: 2. változat