Félkész a leltár

„Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.”
József Attila: Kész a leltár

Akárhogy is van, még félkész a leltár
lehet, hogy ponyva lesz, lehet, hogy zsoltár,
mindentudók közé kiszakadt lózung,
mi éktelen diccsel még magába' gong. 
Irgalom böjtje, mit még meg kell tartsak,
sárgödrös a szívem, fekete latyak
habzik s a félsz lyukas ladikja azon,
még az Isten is hevenyészett halom.
Akárhogy is van, még félkész a leltár
rende(l)zés alatt áll még a tér, s a táj,
s a megereszkedett mellek közt bújva
korcs hétköznapom, mint vastollas dunyha,
sejtekig süllyedt fájások vackáig
ér s bevert egem alatt nyakamba híg
moslékot mernek  erjedő agyakból 
hogy jobb kezemmel árkokat vés a toll.

No, lesz ahogy lesz, még félkész a leltár,
élek, „úgy ahogy”, s ahogy más is élt már.