koromfekete kávékkal

"eltintatengeredem" - Farkas Árpád: Nyitott égbolt

elfeketekávésodom

koromfekete kávékkal
mérgezed magad
gyomrodban szurkos
éjszínű tavak
és keserű hajnalíz:
az alig-fények
s a félig bútorok
sziluett-íze
a meg nem ébredt
falak s az elnyújtózott
kanapék mozaik-íze
élsz-e?
darabjaidban
egy-egy hosszú indulás
s a tanácstalanság
fékezetlen izgalma
egy tenyered felén
forró csészealj s a
kötelesség tűzgömbje
élsz-e?
élsz-e?
élsz-e?
nógatni csípkedni
kell téged míg
véred nyomása
lefelé száll
                  mondod megszoktad
                  hozzád ez így talál:
már-már mérhetetlen
mintha meg akarna
szűnni mintha
vörössével együtt
akarna eltűnni:
kell a koromfekete
kávék mérge
gyomrodban a szurkos
éjszínű tavak
a keserű hajnalíz
az alig-dolgok
s a félig-valamik
kitalálása nem éppen
cseppet sem
dehogy is
éppenséggel
hogy gondolod
egyáltalán nem egyszerű!