egy mondat meg nem írt versek elé

...nőnapra virágot vittek a Pallagin strihelő kurváknak a kollégisták - figyelmesség!

magam elé vettem a várost mint egy makettépítő tenné
leltároztam sárga és csonka tornyait Kossuthot Bocskait
a vasútállomást a józsai utat Ady és Csokonai szürkült tábláit
Szabó Lőrinc és Tisza szobrát a klinikákat magam elé vettem a várost
mint régész a leletét s közel hajolok és vissza és közel és vissza dőlök
a háttámlának hümmögök hunyorítok homlokot ráncolok körmöt s
szemöldököt tépek fület vakarok számszélét körbe járatom fogaimmal
nyelvemet reszelem lábaim szívem ideges rángásban s közel hajolok
és vissza és közel és vissza a Simonyi út a Pallagi padok utazószékek
sörös üveg formájú bentlakók vigyázülésben homlokcsapkodó fenékbe
markoló messiásodó gumiarcú részegek lányok fekete ajánlkozása
írós és karamellás zacskók a Kodályon a cukrászda émelyítő vonzása
Hatvan utca a gimnázium Tóth Árpád Cserhalmi ától effig bében az
odahagyott ifjúság ketrece a Nagyerdőn köröző villamos míg beleszédülsz
az egyetemista lányok szagába s a sínpár unalmába s a csónakázónál
fiatal hordák cigarettazsonglőrök szeszgőzös artisták fürdőbe sántikáló
araszoló öregek víztorony a lombok alatt összecsomózott ösvények
békazöld délutánok és kéregráncos nihil a káosz algoritmusa két
buszmegálló távolságban kikötő a csendhez s a varjak szerencsehozó
piszkához december az első csók a stadionnál eldönthetetlen seízű
savanyú-édes-keserű-sós-csípős íz vagy fantázia ízű a szülők erőn felül
szolgálat s az érte járó lakás a gyógyszergyár kulisszái megpirosodott hó
az erdőszélen tűzrakóhelyek s a mellbimbók kemény villanása 
Bem tér Ibolya Vérellátó szökőkutak medencéi öltönyzakók hattyúi
diplomák papírhajói az eszmélet görcsei s az eszméletlenség extázisa
kavicságy és fedezék nélküli frontvonal tudnom kell mi közöm hozzá