dehogyis még költőnek hisznek akik pártoknak fölbújtóknak hisznek dehogyis még versembe szállnak akik lopódzva lábujjhegyen járnak dehogyis még rám rántják az eget akik szitkokkal vetik be a csendet dehogyis még elöntik a vérem akik sokallják semmi-fizettségem
hogyisne mikor annyi a félig nyitott álom hogyisne születne lenne ennyi ákombákom
