:
Csak kettőt ismerek: kint vagy bent,
tőlem idegen a küszöbön ücsörgés.
Elvesztem az egyirányú utcában,
a földön egy feldobott pénzérme
elkeseredésében az élére állt.
Vágyaknak nyitott ajtón át
szökött ki az otthon-meleg,
hiányoddal becsavarodva érzem magamon
a kilakoltatott ember meztelenségét.
Megtanultam szeretni, amit szeretsz,
most mindketten engem gyűlölünk.
Csak a reszketés oldja a szégyent,
szabadon hagyott csuklóról készít
metszeteket az éles képzelet.
Csendben munkálkodik az eső,
hajamból vakolat-korpát mos ki.
Áznak a kinyúlt, bolyhos emlékek
a kukák melletti papírdobozokban.
A hálószoba kihalt kagylóhéjra emlékeztet,
két kamra, két pitvar lett elhagyatatott.
Egy eltévedt hang kóborol az üres lakásban.
Eladtam mindent, amit megérintettél.
Mérlegen a szívem. Harminc deka, maradhat?
(85 szó a szövegben) (943 olvasás)
