Elavult város
Kiveszem egy percre a fülhallgatókat,
hagyom, hogy belém igya magát
az elavult város zenéje,
ahogy a kereplő teherautók ritmusára
szólózik a nyikorgó villamos,
és vén koldus vokálozik
egy korhadó fapadon.
Elavult város Budapest,
megőrzi a lábnyomod
a lehullott vakolatban,
a járdákra mosott sárban,
a tenyeredét,
ahogy a piszkos falnak dőlve
akaratlanul megtisztogatod.
Elavult város ez a Budapest,
és keresztül vágja egy zöld folyam,
beteg a Duna, penészes, fekélyes,
urbánus szemét karistolja az alját.
Omlásveszélyt jelző szalagok,
kátyúk, vizeletszagú aluljárók,
Budapest elavult város.
Mint röghegyek, kiemelkedtek a házak,
és az idő tömzsi ujjaival
morzsolgatja őket zavartalanul.
Levesz egy-egy darabot,
és a törmeléket
kőgalambok elé szórja.
|
|