:
Augusztus végén többször elmerengek,
s merengés közben arra gondolok,
egy nyárral kevesebb lett az a nagy egész,
amit a Jóisten időmül adott.
Így könnyezve siratok el minden nyár-napot,
hisz mindben volt valami maradandó szép,
amely átmelenget akkor is, ha a levélhulló ősz
a tél deres útjának nyomdokába lép.
Augusztus végén csendesebb a szív is,
nem ver már szenvedély telt dallam-ütemet,
halk ritmusban dobban, lassulva zenél,
mint ki érzi, hogy a nyárral bevégeztetett.
Mert senki sem tudhatja mennyi nyár lesz még,
s azt hány és hány újabb évszak követi,
hisz egyetlen nap, vagy tán egy perc is épp elég,
és sírunkra az időt már homok pergeti.
(91 szó a szövegben) (304 olvasás)
