Várakozás
Anyám a kerítésnél állt,
és várt, és várt, rendületlen várt,
miközben arcáról lehervadt a szelíd mosolygás.
Mert mint mindig, s mint minden időben,
a megszokottnál jóval később érkeztem.
Anyám nem szidott meg, és nem is könnyezett,
csak szomorúan nézett, mint ki elveszett
ebben a hatalmasnak tűnő, bűnös világban,
ahol az idő mindig a pénz markában van.
Szégyelltem magam, nagyon szégyelltem,
mert megláttam pár rejtett könnyet anyám szemében,
s tudtam, oly nagyon tudtam, hogy szíve fájdalma
nagyobb, mint a végtelen, ami az időt forgatja.
Már megtanultam én is, milyen fájó arra várni,
kit csak néha-néha lehet karunk közé zárni,
mert az idő, a végtelen, ebben a bűnös világban,
változatlanul a pénz markában van.
|
|