Gondolkozz csak el
Gondolkozz csak el, mit érnek neked
azok akik hűn kísérték lépéseidet,
kik éjjel-nappal óvtak, szeretgettek téged,
hogy virággal telt legyen előtted az élet.
Gondolkozz csak el, gondolkozz nagyon,
mi ér többet neked, egy ásott sírhalom,
vagy azok az Istenáldott, szelíd, ölelő kezek,
melyek ma is éppoly féltve körülölelnek.
Ha majd gondolataid megértetik véled,
mennyit ér az néked, ki küzdve nevelt téged,
akkor rá fogsz döbbenni, hogy pótolhatatlan
az a mély szeretet, mi általuk fogan.
|
|