VÉTKESEK KÖZÖTT (....folytatás)

FEHÉR GALLÉR

Mikor Paszkál belépett Tünde életébe, Dokiék zsebmetszésekkel, valutázással foglalkoztak. Egyszóval kisstílű bűnözők voltak. Tevékenységük egy idő után tisztes kenyérkeresetté lépett elő náluk, de már rájuk fért egy kis változatosság. A megélhetési bűnözés fogalma ekkoriban terjedt el a médiákon keresztül. Ez Dokinak annyira megtetszett, hogy már-már maga is elhitte, hogy tevékenysége ebbe, - a szükséges rossz kategóriába - tartozik.

Neve is ekkoriban ragadt rá. “Nőgyógyászkezű” lévén, - az őrizet ellenére - 2 alkalommal szabadult meg bilincsétől, és szökött meg a nyílt utcán az utóbbi fél évben. A nyomozók, az első esetben nem tudtak erről a képességéről, a másikban pedig nem vették elég komolyan azt.

Doki Paszkált, eleinte csak egynek tekintette Tünde hóbortos ötletei közül, akikkel a lány néha előállt. Most azonban nem tudta kiverni a fejéből, hogy az ügyvédet valamiképpen hozzájuk rendelte a sors. Nem tudta még megfogalmazni, hogyan, de érezte, hogy megjelenése alapjában meg fogja változtatni életüket. És nem tévedett.

Az országban indulóban levő kárpótlási folyamat már régóta foglalkoztatta, de nem tudott a valódi lehetőségekről, és főleg nem voltak még összeköttetései ezen a területen.

Egyik délelőtt váratlanul megjelent Tünde albérletében. A lány éppen öltözködött, de nem zavartatta magát barátja megjelenése után sem. Kapcsolatuk már a múlté volt.

- Mikor jön a Paszkál ?

Tünde pont ezt a kérdést várta. Kitárta az ablakot, utcazaj áramlott be a szegényes berendezésű szobába. A szemközti tűzfal miatt napsütés csak a párkányon levő növényeket érte.

- Őt hagyd ki ebből. Kérsz valamit ?

Doki megvárta, míg elhal egy - a körúton száguldó - mentő hangjelzése, majd csendben megjegyezte.

- Látom, rég voltál pofán vágva. Örülhetnél, hogy gondolok rá.

- Azt hiszed, szüksége van a gondoskodásodra ?

Doki előző nap minden különösebb ok nélkül lekurvázta a többiek előtt, így különösen feszült volt. Sokat adott a látszatra, és nem mindig lépett túl az ilyen megjegyzéseken könnyedén. Néha nem lehetett kiszámítani viselkedését.

Várakozásával ellentétben a férfi higgadtan válaszolt, odalépett a lányhoz, és egy kedves mozdulattal, folyamatosan a szemébe nézve lenyomta az ágyra.

- Azt. Nyugodj már meg.

Tünde ránevetett Dokira, aki folytatta megszakított gondolatmenetének kifejtését.

- Pénzszagot érzek.

A lány úgy nézett végig barátján, mint egy sajnálnivaló, monomániás őrültön. Ez utóbbiból a monománia feltétlenül igaz volt.

- A Paszkálnak nincs egy vasa sem, szóval ezzel mellényúltál.

- Ki akarja kifosztani az ügyvéd urat ? Persze rajtad kívül.

Tünde visszavágni készült, de nem tudta elkezdeni a mondatot, mert csöngettek. Az ajtóban Paszkál helyett egy csíkos zakós, elegánsan öltözött fiú állt. Senki nem tudta, hogy került ebbe a hírhedt kerületbe, és főleg, hogy tudott itt megmaradni. A szomszédban lakott, és bár tudott Tünde viselt dolgairól, régóta próbálta megkörnyékezni a lányt.

- Bemehetek ?

Tünde zavarba jött, és nem tudta, mitévő legyen.

- Most inkább ne... - mondta, aztán gondolt egyet és hangot váltott - Illetve, tudod mit, gyere.

A fiú belépett, Dokit meglátva egy kissé hátrahőkölt, aki elégedetten szemlélte a sarokból.

- Ki ez a Macskajancsi ? Újabban már a temetőből is járnak hozzád ? - fordult Tündéhez a fiú kezében levő krizantémcsokrot szemlélve.

Tünde kitessékelte a fiút.

- Szűnj meg. - vetette oda Tünde Dokinak, majd a fiúhoz lépett - Most menjél, majd később beszélünk.

Macskajancsi kihátrált a szobából, Doki pedig egyre jobban érezte magát.

- És mit szól ehhez a lovagod ?

Tündének kezdett elege lenni a férfiból.

- Most már bekussolhatnál. - mondta ingerülten.

Várt, majd leült az egyik fotelbe.

- Hogy beszélsz a barátoddal ? - hangzott a váratlan kérdés a bejárat felől.

A lány felkapta a fejét, a nyitva maradt ajtóban Paszkál állt. Tünde rögtön odalépett hozzá és átölelte. Mióta ismerte, úgy ment utána, mint a kiskutya a gazdája után. Doki is felállt.

- Na, megjött az ügyvéd úr. - mondta ezúttal már gúny nélkül.

Kezet fogtak, mindkettőjük kézszorítása erős volt. Tünde rosszkedvét kedvese megjelenése azonnal megsemmisítette.

- Hozok egy kávét.

Kiment az előtérből nyíló főzőfülkébe, de innen is rálátott barátaira. A nagy tervek általában igen prózai körülmények között születnek. Így történt most is. A nagy gyógyító már ideérkezése előtt végiggondolt mindent, úgyhogy nyugodtan belevághatott mondandójába.

- Beszélni szeretnék veled. – fordult Paszkálhoz.

Tünde közben öltözőasztala elé ült és sminkelni kezdte magát. Hiszen bármilyen szegényes is egy berendezés ez a darab mégsem hiányozhat egy valamirevaló nő bútorai közül.

- Tünde mondta, hogy te otthon vagy ezekben a kárpótlási ügyekben. Szeretném, ha ellátnád a jogi képviseletünket. Persze nem baráti alapon. Nem állandó összegre gondoltam, hanem részesedésre, azt hiszem így neked is jobb lene. Ne gondolj semmiféle piszkos munkára.

- Pedig az kifizetődőbb. - vágott közbe nevetve Paszkál, végig sem gondolva, mit is jelentenek a szavai.

Doki azonban komolyan vette megjegyzését, és nagyon megkönnyebbült. Vége volt a tiszteletköröknek. Előbb, mint gondolta. Persze még óvatosnak kellett lennie. Tünde mosolygott magában, miközben beszélgetésüket figyelte. Már többször cselekvő részese volt Doki efféle vállalkozásainak, ami pedig Paszkált illeti, egyenesen lenyűgözte a férfi.

- Kinéztem magamnak egy éttermet a Balatonon, de nem tudom, mi lenne a korrekt eljárás, hogy megszerezzem.

Tünde felállt a sminkasztaltól, Paszkál mögé állt, és a fotelnek dőlve a férfi vállára tette kezeit.

- A hivatalosra gondol. - mondta az ügyvéd feje fölé hajolva.

Elnevették magukat. Ez már Paszkál területe volt.

- Privatizációs ?

Doki elbizonytalanodott.

- Azt hiszem. Meghirdették.

Az ügyvéd most már hangosan gondolkodott.

- Megcsinálhatjuk például kárpótlási jeggyel, de vannak más lehetőségek is. Vigyázni kell majd, hogy a jövőben ne kerüljön egy névre túl sok ingatlan. Ezt majd megoldjuk.

Doki végre megnyugodott, a többes szám megnyugtatta.

- Szóval menni fog ?

- Igen. - válaszolt Paszkál határozottan.

Azonnal kombinálni kezdett.

Husáng emelt, Doki újra kezébe vette a lapokat, de gondolt egyet, és visszatette őket az asztalra.

- Most már mondhatnál valami jó hírt is.

Paszkál, mintha csak erre várt volna, bejelentette.

- Holnap jön “amerikai barátunk”.

Doki szemlátomást izgatottá vált. Ha pénzről volt szó, mintha metamorfózison ment volna át, annyira megváltozott a viselkedése.

- A Johnny ? Hány határidő járt le ?

Paszkál nem válaszolt azonnal.

- Ha azt a szentendreit nem számoljuk, akkor egy.

Doki teljesen felháborodott.

- Miért ne számolnánk ?

- Meghalt, – mondta Paszkál – de a biztosítékok rendben vannak.

Doki végül megnyugodott.

- Husáng, te azt a kettőt vezesd elő holnapra. Fogd vissza magad, mert még szükségünk lehet rájuk.

- Úgy lesz, főnök, a hajuk szála sem fog meggörbülni. – vigyorgott Husáng.

Doki a lejárt tartozásokat, és általában a pénzügyeket tabunak tekintette. Egy óra késést sem engedett meg a visszafizetési határidőknél. Újra Paszkált kérdezte.

- Ki van még ?

Paszkál felállt, felvette félrehajított mappáját. Visszaült, és lapozni kezdett.

- Egy fogorvos, neki hitel kell.

Johnny természetesen nem amerikai volt, nevét Dokiék ragasztották rá meglehetősen sajátos logikával. Tőzsdei befektető lévén olyan sokszor emlegette a Dow-Jones index nevezetű tőzsdei mutatót, hogy szinte kézenfekvő volt elkeresztelése. Erről ő természetesen nem tudott, Dokiék csak maguk között hívták így. Talán mondani sem kell, hogy a Dow-Jones igazi jelentéséről fogalmuk sem volt.

Johnny nemzetisége a meghatározhatatlan kategóriába tartozott, Magyarországon született, de már, több mint 20 éve Európa különböző városaiban tevékenykedett, igaz, egyszer Honkong-ba is elsodorták a gazdasági élet hullámai. Nem volt tehát se Istene - ha a pénzt annak nem számítjuk -, se hazája. Ez utóbbi azonban nem is volt fontos az ügy szempontjából, ami idehozta, még az is lehet, hogy rontott volna pozícióin, hiszen ide is befektetőként érkezett. Az ingoványos talajt nagyon szerette, így aztán Magyarország valóságos Eldorádó volt számára, ennél nagyobb fantáziát csak következő célpontjában - a volt Szovjetunió utódállamaiban - látott.

Délután érkezett. Kedélyesen, tört magyarsággal üdvözölte a társaságot.

- Hogy vannak az én barátaim ? Aranyat ér a szívetek.

Ezt mindig elmondta, akárhányszor jött. Dokiék már betéve tudták, de sohasem hozták tudomására, ennél sokkal fontosabb ember volt számukra.

A száztíz kilós ember otthonosan berendezkedett a széles íróasztal mögött. Egy mozdulattal helyet csinált magának, véletlenül leverte a hamutartót, de nem hajolt le érte. A többiek ügyet se vetettek rá.

- Hoztam nektek egy kis csekélységet, remélem, értékelni fogjátok - mondta, azzal kitett az asztalra egy gondosan becsomagolt dobozt.

Doki kezébe vette a csomagot és kibontotta. Forgatni kezdte a dobozt, a feliratokat olvasgatta.

- Mi a fene ez ? “C” vitamin ?

Johnny elmosolyodott.

- Erre majd magad is rájössz.

Paszkál már kapcsolt.

- Nagyon erős ?

Johnny látván, hogy Paszkál szinte azonnal felismerte a lehetőséget, most már hozzá intézte szavait.

- Gyengébb, de ez nem baj. Kétfélét hoztam. Ez - mondta felmutatva egy tablettát - 5-6 órára ellazít, és még úgy 10 órán át érzed.

Az ügyvéd közbeszólt.

- Ez az Extasy ?

Johnny kissé meglepődött Paszkál tájékozottságán.

- Igen. - mondta, majd egy másik tablettát mutatott - Ez pedig a Speed. Megdolgoztatja a fejedet, 4-5 óráig hat, de utána nem valami kellemes. Itt egy kevés. Gyakorlásnak.

Lehajolt, és az íróasztalra tett egy kazettatáskát.

- Szervezzétek óvatosan. Vigyázzatok, mert nem ti vagytok az elsők, van már konkurencia.

Doki már a kivitelezésen gondolkodott.

- Mennyit kérhetünk egy tablettáért ?

- Kezdetben, úgy ezerötszáz Forintot. Arra is figyeljetek, hogy a dealerek-nél egyszerre csak kis mennyiség legyen, amire még rámondhatják, hogy ők élnek vele. Vannak szerencsés törvényeitek, de ha nincsenek, majd csinálunk.

Meglazította nyakkendőjét, és hátradőlt karosszékében.

- Na, hívjátok a megszorultakat.

Paszkál egy vele egykorú férfit invitált a szobába. De mekkora különbség volt közte és e között a kialvatlan, elkeseredett ember között !

- Parancsoljon, foglaljon helyet. – kínálta hellyel Johnny adósát, de ő maga ülve maradt.

A férfi leült hitelezőjével szemben. Öltözéke kissé szegényes volt, de látszott rajta, hogy igyekszik a legjobb látszatot kelteni. Szeme azonban pillanatok alatt felfedte valódi érzéseit. Gyűlölet és tehetetlen düh áradt belőle, bár mindent megtett, hogy elrejtse feltörni készülő indulatának jeleit.

Paszkál Johnnyra nézett, és röviden ismertette a helyzetet.

- Az úr alaptartozása Ötszázezer Forint, ezt egy éve vette fel havi harmincöt százalékra. Eddig Egymilliót fizetett vissza, még Hatszázezer Forint tartozása van. A fedezet egy egyszobás zöldövezeti lakás. Határideje ma jár le.

Johnny egykedvűen vizsgálgatta karfa nélküli székén szorongó adósát. Sok ehhez hasonló embert látott már. Franciaországban, Németországban, Honkong-ban, Olaszországban, és mindenütt, ahol megfordult.

- “Úgy látszik az adósok mindenhol egyformák.” - állapította meg magában.

Mikor vendége erősen őszülő halántékára nézett, hirtelen rájött, mi változott rajta utolsó találkozásuk óta. Még vizsgálgatta egy ideig áldozatát, majd nagy sokára megszólalt.

- Barátom, maga egy gentleman. Ezt a pontosságot, ezt nevezem. Nyilván rendezni akarja a tartozását. Az ügyvéd úr szerint ez Hatszázezer Forint. – állapította meg rezignáltan.

A gúnynak még az árnyalata is hiányzott szavaiból. Hátradőlt a fotelben. Az ember egyenesen a szemébe nézett.

- Kérem, nekem gyerekeim vannak, feleségem. Önök már megkapták az összeg kétszeresét. Kérem, tekintsenek el a többitől, vagy legalább egy részétől. Már mindenemet eladtam.

Johnny a maga részéről lezártnak tekintette az ügyet.

- Paszkál, kérem, rendezze el a formaságokat az úrral.

Behunyta szemét, és hintázni kezdett karosszékében. A látogató hosszú hónapok óta először megkönnyebbült. Mégiscsak van igazság a Földön ! Minél szebb volt azonban ez a pillanat, annál váratlanabb és letaglózóbb a folytatás. Paszkál - árnyalatnyi részvéttel a szemében - figyelte a talán utolsó boldog pillanatait élő embert, majd ismertette fizetési késedelemének következményeit.

- Előreláthatólag két hónap múlva kell költözniük, és valamivel több, mint Egymillió Forintjuk marad. Remélem, talál majd megoldást.

Az ügyvéd tudta, hogy most a dühöngési szakasz következik, szemével intett Husángnak, aki felállt az ócska heverőről, ahonnan eddig követte az eseményeket. Elindult Johnny adósa felé, további nyomatékot adva ezzel Paszkál szavainak.

- Vezesd ki az urat, légy szíves.

Husáng megragadta az összetört ember karját, aki ingerült mozdulattal reagált.

- Vigye innen a mocskos kezét. Remélem, megveri magukat az Isten. Nagyon megérdemlik. - mondta, és kilépett az ajtón.

A kerítés utcai oldalán egy fiatal pár közeledett felé. Nem értették, mitől ilyen furcsa ennek az embernek a járása. És hány ilyen ember jött már ki ebből a házból az utóbbi hónapokban !

Johnny szemlátomást szenvedett a melegtől. Ahhoz viszont túlságosan kényelmesen elhelyezkedett a fotelben, hogy felálljon.

- Vehetnétek egy légkondicionálót. Kik jönnek ?

Paszkál az első mondatot elengedte a füle mellett.

- Ők még nem voltak itt, nem mondták pontosan, mit akarnak. Ragaszkodtak a személyes megbeszéléshez. Egyébként a férfi fogorvos.

Johnny elégedetten nézett maga elé. Ügyfele foglalkozása jóérzéssel töltötte el. Joviális arcú, ezüstszürke hajú, ápolt szakállú ötven év körüli férfiú lépett a szobába. Johnny-nak azonnal feltűnt öltönyének bújtatott eleganciája, és az a magabiztosság, ami még a pénzvilág emberei között is ritka. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, hiszen a megtestesült önbizalommal találkozott vendége személyében. A fogorvos társaságában levő kihívóan öltözött, kifogástalan alakú húsz év körüli hölgy jóval magasabb volt partnerénél, és nemcsak azért, mert nem átallott magas sarkú cipőket felvenni. Akár konzumnő, akár az orvos állandó partnere volt, mindenképpen érdekes párost alkottak.

Johnny azonnal felállt, látogatóihoz lépett. Kölcsönös, szívélyes bemutatkozásuk után az íróasztal elé vezette őket.

- Foglaljanak helyet, kérem. Paszkál már beszélt Önökről. De nekem tudnom kell, hova teszem a pénzemet.

A fogorvos kissé elcsodálkozott Johnny lényegretörő viselkedésén, de végül belátta, hogy semmi értelme a tiszteletköröknek, mindketten ugyanabban a bűvkörben élnek.

- Új vállalkozásba kezdek. A profilt sajnos nem árulhatom el, üzleti titok lévén. Remélem, nem veszi rossznéven. Biztosítékként ingatlanokat, esetleg műtárgyakat tudok ajánlani. - mondta.

Nem válaszolt ugyan Johnny kérdésére, de az - legnagyobb meglepetésére - ezt nem hiányolta. Számára elég volt, amit a sorok közül kiolvasott.

Kis szünetet tartott, újra körülnézett a szobában, amit ugyan már belépése pillanatában futólag felmért. Akármerre nézett, tekintete csaknem mindenütt felderíthetetlen sötétségbe, vagy falakba ütközött. Néhol félig kibontott csomagokat, egymás hegyén-hátán heverő számítógép-alkatrészeket látott. Végül egy beállításra váró fax tetején hagyott Nintendo véglegesen megrendítette üzletfele iránt érzett, egyre csökkenő bizalmát.

Most már nem bírta megállni, hogy meg ne kérdezze, ami már régóta furdalta az oldalát.

- Milyen nagyságrendű összegekkel foglalkoznak ?

Most Johnny-n volt a sor. Úgy gondolta, legfőbb ideje helyre tennie a doktor urat.

- Ötszázezertől Ötvenmillióig.

A fogorvos - mint az már néhányszor előfordult - megállapította magában, hogy emberismerete és helyzetfelmérési képessége ezúttal sem hagyta cserben: komolytalan partnerről van szó. Udvariassága ellenére érződött hangjából a hideg elutasítás. A hölgy viselkedése még beszédesebb volt. Eddigi kitárulkozó, már-már odaadó viselkedése helyébe egyszeriben felsőbbrendűség és némi gőg költözött. Kihúzta magát a széken, felkészülve egy esetleges indulásra. Nem tévedett. Amint Johnny befejezte mondatát, partnere széke karfájára tette kezeit.

- Uram, köszönöm, hogy... - kezdte mondani, de Johnny kezével jelezte, hogy szólni kíván.

Fogorvosunknak már azon járt az esze, hogyan tudná udvariasan elhárítani Johnny előreláthatólag hosszúra nyúló ajánlkozását. De most akkorát tévedett, mint még életében soha. Várakozásával ellentétben Johnny egy félmondattal válaszolt.

- Fontban értettem

Johnny-nak ez is kedvenc játékai közé tartozott. Persze volt ebben némi üzletpolitika is. Nagyon jól tudta, hogy magabiztos emberrel mindig nehezebb dűlőre jutni, tehát meg kellett törni, magába vetett hitét meg kellett ingatni.

- Szerintem, üljenek le.

Hát bizony ők leültek, a szó minden értelmében, bár igyekeztek leplezni megdöbbenésüket. Doki, Paszkál és Tünde tanítómesterükként figyelték Johnny-t, és volt is mit tanulniuk tőle.

- Mekkora összegre van szükségük ?

A fogorvos most már korántsem volt olyan önelégült, mint belépésükkor. És mintha a hölgy is némi távolságtartással nézte volna, addig körülrajongott partnerét.

- Nyolcvanmillióra. - válaszolt a fogorvos, majd sietve hozzátette - Forintban.

Johnny sorolni kezdte a feltételeket.

- A szokásos kétszeres ingatlanfedezetet kérjük.

A fogorvos, Johnny kérdő pillantására jelezte, hogy a kért fedezet rendelkezésre áll. Johnny folytatta.

- Tekintettel az összeg nagyságára a kamat havi harminckét százalék.

Eltelt néhány másodperc, mire a fogorvos megszólalt.

- Havi harminckettő ?

Doki oldalba bökte Paszkált.

- Figyeled a nőt ? - kérdezte felfigyelve a fogorvos partnerének különös viselkedésére, amint tekintetét odaadóan Johnny-ra függeszti.

Johnny kissé csodálkozva válaszolt.

- Igen. Ilyen feltételekkel csak nálunk juthat ekkora összeghez. De, ha máshol kívánják megpróbálni...

A leendő adós intett Johnny-nak, hogy folytassa.

- A törlesztést hat hónap türelmi idő után kell megkezdeni. A határidőket igen komolyan vesszük. De ez Önöknél nem hiszem, hogy probléma lesz. A tájékoztatás végett azonban meg kell jegyeznem, hogy ellenkező esetben jön a maffia, a Gestapo, és a Cosa Nostra. A többit rábízom az Önök fantáziájára.

A fogorvos megkapta a kegyelemdöfést. Johnny megállapította magában, hogy ennél többet már nem tehet az ügy érdekében.

- Önön a sor, uram.

- Elfogadom a feltételeit. - válaszolt a fogorvos, de közben egyfolytában azon gondolkodott, nem kellene-e ebben a pillanatban üzletkötés nélkül faképnél hagyni Johnny-t. Nem tudta megtenni.

Paszkálék az este folyamán már a harmadik diszkóban jelentek meg. Társaságuk kibővült. Doki egy hosszú szőke hajú, sugárzó arcú lányt vezetett maga mellett. A lány sötétbordó műkörmei, fekete bőrruhájának ezüstös szegecsei mind, mind barátját szólították,....

.... hamarosan folytatom ....