Cím: GPS
Szerző: MZ_per_X - Sztolár Miklós
(12-11-2011 @ 07:06 pm)
:
Kornél világéletében szeretett kényelmesen vezetni, ami sebességimádatával párosulva, meglehetősen nagy rizikófaktort jelentett mind önmaga, mind környezete számára, ezért aztán úgy döntött, hogy a technikára bízza magát.
Már sokat hallott az új csodáról, a GPS-ről, működéséről azonban szinte semmit sem tudott. Alig született meg döntése, a következő sarkon már meg is látott egy hatalmas GPS reklámot egy üzlet ajtaja fölött. Azt hitte, káprázik a szeme, mert negyed órája, amikor utoljára erre járt, a reklám még nem volt látható, ráadásul az üzlet helyén is csak egy üres telek állt.
Egy életem, egy halálom alapon belépett a laptopokkal elárasztott helyiségbe. Megállt a biztonsági kamerák kereszttüzében, körülnézett, de egy lelket sem látott a szinte felmérhetetlen mélységű teremben. "Hova tűnhettek ?..." - morfondírozott magában, amikor előtte termett egy megdöbbentően alacsony, idős emberke. Kopasz fején gondosan fésült, arany színű sziget virított. Barátságos mosollyal Kornélhoz fordult.
- GPS-t keres az úr ?
Kornél szólni sem tudott a döbbenettől, az emberke azonban, mit sem törődve ezzel, folytatta.
- .., mert ha igen, a legjobb helyre jött. Ez a város legkiválóbb üzlete, igaz, csak alkalmi nyitva tartással dolgozunk, és nem mindenkit szolgálunk ki.
Kornélnak egy pillanatra furcsa érzése támadt, de gyorsan elmúlt.
- És, engem ki tetszenek szolgálni ? - kérdezte némi iróniával.
Az fürkész tekintetű emberke végigmérte Kornélt, mintha szabásmintát venne egy öltönyhöz.
- Önt igen - jelentette ki barátságosan.
Kornél továbbra sem értette a dolgot.
-És, minek köszönhetem ezt a nagyvonalúságot ?
Vendéglátója újra végigmérte.
- Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy termékeinket eddig kizárólag csak komfort-, kényelem- és sebességimádó vezetőknek értékesítjük.
"Honnan ismerhet engem ez az ember ?" - töprengett Kornél, miközben újra körülnézett az üzletben. Most mérte csak fel, milyen furcsa helyre került. Nem voltak pénztárak, nem voltak adminisztrátorok, sürgölődő takarítószemélyzet, készséges, visszafogott biztonsági szolgálat, csak ez az előtte álló különös szerzet.
Mit volt mit tenni, Kornél egyelőre beérte ennyivel. Nem maradt túl sok ideje a töprengésre, mert egyszer csak felfigyelt rá, hogy az üzletnek az egyik részén, ahol néhány perce még csak laptopok voltak, több száz GPS vár rá. Közelebb lépett, hogy szemügyre vegye őket, vendéglátója azonban nem hagyta magára.
- Ne is foglalkozzon velük ! Ez a modell kell Önnek - mutatott egy igen takaros darabot a férfinak.
Kornél kérdő és egyben kétkedő pillantására megkezdte reklámkampányát.
- Ez a modell mindent tud, amire Önnek szüksége van.
- Pontosabban ?... - helyezkedett várakozó álláspontra Kornél.
Most már nagyon fúrta az oldalát, mire akar kilyukadni a szómágus.
- Elvezeti mindenhova, ahova akarja, sőt néha oda is, ahova nem - tette hozzá mosolyogva - Igen nagy kényelmet biztosít, gyakorlatilag teljesen rábízhatja magát ugyanúgy, mint egy robotpilótára. A felelősséget természetesen, Önnek kell vállalnia minden esetben. Igen intelligens érzékelőrendszere van, természetesen lézerblokkolóval és minden ehhez hasonló kiegészítővel is rendelkezik.
Kornél egyre kevésbé akart hinni a fülének.
- Esetleg a rendőröket is felismeri ?
- Természetesen. Egyetlen tényezőtől függ majd igazán a működése, ez pedig Ön lesz. Ezeket a készülékeket mindig személyre szólóan adjuk ki.
A férfi néhány perce még azt gondolta, hogy ezen az estén már nem éri több meglepetés, de tévedett.
- Személyre szólóan ? Ezt hogy érti ? Igazolvány, vagy efféle kell hozzá ?
Az emberke elmosolyodott.
- Nekünk erre nincs szükségünk. El is felejtettem mondani, van még egy egyedülálló tulajdonsága ennek a készüléknek, mindig odajuttatja a tulajdonosát, ahova kell.
- Na, de ez a dolga, nem ?
A tar fejű vendéglátó, némi töprengés után válaszolt csak.
- Hát, persze, hogy ez.
Kornél nem egészen értette, miért hangsúlyozta ki ennyire a készülék legalapvetőbb jellemzőjét az eladó, de úgy döntött, nem foglalkozik tovább a részletekkel.
A kampány befejeződött.
- Nos, érdekli a készülék ?
A férfi ellenérzései időközben megszűntek.
- Igen, nagyon is érdekel - jelentette ki az emberke nagy megelégedésére.
- Akkor, fáradjon a pulthoz, és intézzük el a piszkos anyagiakat.
Kornél egy pillanatra meghátrált, az üzletember azonban ismét a veséjébe látott, és elétartotta a GPS dobozát a rajta levő árral.
- Ön ezt a pénzt nem fogja megérezni, uram.
A kölcsönösen udvarias, hosszúra nyúló elköszönés után Kornél szinte kábán hagyta el a különös üzletet. A GPS mindenesetre a kezében volt, más pedig nem számított.
Körülnézett az időközben sötétségbe borult utcán, egy lélek nem volt a környéken. Alig tett meg néhány métert, és igen furcsa érzése támadt, gyanakodva hátrafordult. Érzése megalapozottnak bizonyult, az üzlet helyén immár újra az üres telek állt. Most már végképp nem értett semmit.
Töprengésre azonban nem maradt ideje, mert ebben a pillanatban megszólalt a kezében tartott, becsomagolt készülék.
- Új idősávba léptél. Az autód a következő utcában jobbra található, még nem tették fel a szállítójárműre, ha sietsz, még odaérsz. Meg lehet velük egyezni.
Kornél elmosolyodott.
- Már csak az árfolyamukat kéne tudni – gondolta magában.
- Elég, ha egy ötezrest adsz nekik – szólalt meg újra a GPS.
Kornél belement a különös játékba.
- Hát, te tudod.
Az autóját két rendőr vizsgálgatta, a szállítómunkások még várakoztak.
- Rossz helyen állok, biztos úr ? – lépett oda Kornél az egyik rendőrhöz, aki morózusan ránézett.
- Nagyon rossz helyen áll.
Kornél pont ettől tartott.
- Esetleg, javíthatnék a helyzeten… - kezdte bizonytalanul – Mennyit adjak, biztos úr ?
A rendőr végigmérte Kornélt.
- 20.000 a büntetés.
- Adhatok 5.000-et, biztos úr ? – kérdezte Kornél.
A rendőr társára nézett, majd újra Kornélra. Anyagi helyzetén is elgondolkodott egy pillanatra, és gyorsan rájött, hogy őt bizony meg lehet vesztegetni.
- Na, jó, most az egyszer – mondta társa és Kornél nagy megkönnyebbülésére.
Kornélnak egyre jobban tetszett új szerzeménye. Újra átadhatta magát szenvedélyének. A GPS minden lényeges körülményre figyelmeztette száguldása közben, legyen az dugó, váratlanul felbukkanó rendőr, esetleg túl lassú járókelő, akikből sajnos bosszantóan sok volt. Náluk már csak az óvatos vezetők voltak rosszabbak, Kornélt kiverte a hideg tőlük.
A GPS egyszer csak megszólalt.
- Lassítsál.
- Miért ? - kérdezett vissza Kornél hanyagul.
- Ott a fal – válaszolta a GPS.
Történetesen, igaza volt. Kornél azonnal fékezett, életét új szerzeményének köszönhette. Nagyot lélegzett, és újra szemügyre vette a mindent tudó készüléket. Nem volt rajta semmi különös, leszámítva persze a tudását.
A száguldás azonban száguldás, anélkül mit ér az élet ? Kornél néhány percnyi óvatos vezetés után visszatért eredeti tempójához. Nem fékezte semmi, egy idő után pedig a GPS óvatosságra intő figyelmeztetéseire sem reagált.
Sajnos minden út véget ér egyszer, így volt ez Kornéllal is. Kiváló reflexei ellenére elgázolt egy óvatlan járókelőt.
- Gyereket ütöttél el, erre sajnos nincs programom - szólalt meg a GPS, és lezárta a kocsi összes ajtaját.
- & -
(1049 szó a szövegben) (975 olvasás) 
|
