Cím: Diktatúra
Szerző: MZ_per_X - Sztolár Miklós
(03-21-2021 @ 07:22 pm)
:
Sztolár Miklós
DIKTATÚRA
Elnyomott emberek töprengtek egy belvárosi lakás sötét zugában.
Elbújtak, hiszen nem tehettek mást. A szabad gondolkodásnak régen vége volt, nem maradt
egy zug sem, ahova mehettek. Az utca volt az otthonuk és ez a lakás, amit mecénásuk már
egy ideje fenntartott nekik. Igaz, hogy itt mindenük megvolt, de ők elégedetlenek voltak,
hiszen a diktatúra, mégis diktatúra.
Töprengésük tárgy is ez volt, hónapok óta akörül járt minden gondolatuk, hogyan tudnák
országukat kivezetni ebből az áldatlan helyzetből. Próbálkoztak már mindennel, de a
hatalom, csak nem akart engedni nekik. Álnok módon fenntartotta azt a látszatot, hogy
mindent megtehetnek, így aztán gúzsba kötötte őket.
Ők maguk már régen beletörődtek volna abba, hogy a szabadság számukra megszűnt, de
igazságérzetüket bántotta, hogy körülöttük tömegek élnek elnyomásban, akik ráadásul, erről
semmit nem tudnak. Patthelyzet volt, és ebből keresték lázasan a kiutat. Merényletre még
csak nem is gondolhattak, bár az lett volna a legegyszerűbb, hiszen azok az idők, a régi szép
idők már 100 éve elmúltak, most már mindenhol a jog volt az úr, a direkt megoldások tehát
nem működtek.
Egyiküknek felcsillant a szeme.
- Új tüntetéseket kell szerveznünk.
A többiek komoran hallgattak, egyikük azért válaszolt.
- Értelmetlen, ezt csináljuk évek óta, látod, hogy már mindenkit felhergeltünk, akit
lehetett. Utcára vittük már a fiatalokat, szónokaink folyamatosan keltik a hangulatot,
és mi az eredmény? Nem ér semmit az egész. Ezek a mocskok még egy feljelentést
sem tesznek. Nyugaton már rég közénk lövettek volna. Ezek? A rendőreik még
rondán sem néznek a tüntetőinkre, na, ez az igazi gyalázat! Legalább egy pofon
elcsattanna. Máris fogást találnánk rajtuk.
A sarokban ülő anarchista is felsóhajtott.
- Ez az. Már a nyakukon is lennének az újságíróink és a jogászaink.
Újabb nyomasztó hallgatás következett. Közben szemezgetni kezdték az asztalon levő finomságokat.
Ennyi azért járt nekik ebben a gyászos hangulatban.
-Ez a lopás lemez is kezd lejárni – szomorkodott egy vörös nyakkendős, aki ezekre az
alkalmakra mindig felvette régi úttörő nyakkendőjét.
A sarokból újra kontráztak.
-Hát igen, már az övék lenne az ország tízszerese, ha annyit loptak volna, amennyit mi
rájuk fogtunk. Itt azért van egy kis ellentmondás.
Szigorú hang csattant, amire mindannyian megdermedtek.
- Ez ostobaság, tudod jól, hogy az emberek buták, fel sem fogják, hogy itt
ellentmondás van. Ismételni kell, újra meg újra. Egészen addig, amíg nyilvánvalónak
veszik a dolgot. Teljesen mindegy, hogy mindenki tudja, hogy hazugság. Az ismétlés
nagy fegyver, ezt tudjátok.
Mindenki újra elhallgatott.
A nyomorral azért lehetne újra próbálkozni, ez ’19-ben is bejött – vetette fel a
sarokban ülő.
Újra megjelentek előtte a régi szép idők, a proletárdiktatúra hónapjai.
A vörös nyakkendős közbevágott.
- Ez azért nem rossz ötlet. Igaz, hogy kapják a családok az újabb meg újabb
támogatásokat, adnak a vállalkozásoknak is. Na, de miből?! Nyilván ellopják a
többitől. Igen ez jó lesz. És persze, ott van a Jolly Joker, a mutyi. Ezek a szánalmasak
ebbe sem gondolnak bele. Jó kis kórusaink vannak – vigyorodott el.
A lakásban néhány pillanatra megjelent a derű, de aztán gyorsan el is tűnt.
A szigorú hang újra megszólalt.
-Maradjunk a tárgynál. A diktatúra létét kell bizonyítani.
Újra elhallgatott mindenki.
A vörös nyakkendős szeme felvillant.
Megvan! – kiáltott fel.
Mindenki felé fordult, ismerték őrült ötleteit, és most is valami hasonlóra számítottak. Nem
is okozott csalódást.
- Követeljük a diktatúrát, és ha azt nem teljesíti, akkor diktátor, ha meg teljesíti, akkor
is diktátor.
Felnevettek.
A dörgő hang gazdája újra megszólalt.
- Gratulálok, pajtás. Jó az ötleted, végszükség esetén ezt is bevetjük, de ennél azért
ütősebbet kell kitalálnunk.
- & -
(550 szó a szövegben) (77 olvasás) 
|
