„Borban az igazság,
borban a vigasz!”
S ehhez hozzáteszem:
itt van egy új tavasz,
virágzás, kikelet.
És most igen fontos:
választani lehet!
Vöröset, fehéret,
vagy centrumos rosét.
Szinte mindegy, csak
ne vigyen sok lóvét
az irányzatoknak
e vetélkedése.
Legyen elég pénzünk
a megélhetésre.
Emelem poharam
e megegyezésre.

Mert valamennyiünké
itt, ez a kis ország,
magyar, roma, német,
bolgár, szláv tartozik hozzád,
szomszédod, társad,
barátod, ellened,
mind együtt polgár itt,
fogjunk tehát kezet!
Elég volt már gonosz
és hazaáruló, striga,
gané, s a mocsodék
már nem nekünk való.
Társakká kell válnunk,
erre igyunk tehát!
Közös célért küzdjön
valamennyi barát,
vagy társ, itt élő emberek.
Ne azt tartsd csak számon,
ki mit tett ellened.
Hosszan sorolhatnánk
hibalistát végig.
Ébredjünk inkább fel,
fák nem nőnek égig!
Igyunk hát, fenékig!

Egy kézben a pohár,
s két kézzel dolgozom.
Ha egykarú lennék,
vajon lenne haszon?
Egyik jobb, mint másik,
így van hát két kezem,
Te se légy már béna,
fogj össze nemzetem!
Én a bort is tisztán,
s tisztesen szeretem.

Dolgozni és tenni,
kevesebbet szólni,
nem ér ma túl sokat
jelszókat szajkózni.
Legyen munka, kenyér,
s bor is jusson szépen,
mosolyogjon minden polgár
a nagy országképen.
Ne lopja el senki
mi közösen miénk,
így kaphat sok ember
végre remélt reményt.
Nem kell magyarkodás,
hiúság vására,
boldoguljon minden ember,
de ne más rovására.
Munkánk eredménye
legyen közös érték.
Ne feledjük: ezt a jövőt
elődeink kérték, szenvedték
ilyenre, körülményeinket
ők adták hitelbe.
Mit szólna most Bibó,
vagy Bajcsy-Zsilinszky?
Lenne néhány képviselő,
ki kapná: „Eridj ki!”
Nincs helyetek ott benn,
rajtunk élősködni,
mintha lenne más dolgotok,
nem egymást köpködni.
A veszekedésnek
legyen tehát vége,
formáljuk sorsunkat
a jövő képére.
Vezessen a többség
Ország érdekében,
mindenki társulhat,
dolgozzunk békében!
Ürítem poharam:
egy pénz-költő nevében.