A vakvéletlen volt, szerencse,

Hogy Reád, Téged nem keresve

találtam, s csak álltam döbbenten.

Mindent kívánhatok, de többet nem.

Boldog ünnepet, szól a strófa

S nem másról, Róla szól a rím,

mit leír kapkodó kezem,

tudom, boldogságomért vétkezem.

Ilyen az élet, szól a fáma,

remélem örömet okozok máma,

s jó lesz Neked, velem.

Megfogod kezem, s nem ereszted,

válladra véve ruhád, s a kereszted,

szemed visszatekint, búcsút nem int.