Cím: Lagas királya
Szerző: bla - Hárs István
(04-16-2004 @ 07:11 pm)
:
Szorgalmasan görnyedek az agyagtábla fölé. Minden szavát lesem Uramnak, Lagas királyának, a jó Gudeának, hogy megörökíthessem azokat.
Nehéz munkán vagyunk túl. Bár a korábban az egész Földet elárasztó áradat elpusztította az Istenek városait, királyunk szent kötelessége, hogy a fő objektumokat, így a templomkörzetet is helyreállíttassa.
Ezt fejeztük be épp az imént. Hosszú hetek, hónapok teltek a munkával, s én, mint írnok kísértem a királyt, hogy szavai, utasításai, dicséretei és büntetései megörökítődjenek a jövő számára. A négyzetalapú égnektörő emeletekkel emelkedő szabályos, mesterséges hegy igen kimagaslik a folyóköz síksága, s szelíd dombjai közül. 15 gar magas volt, ami 180 könyöknek felelt meg. Csak pislogott, aki felnézett szintjeire. Építés közben e teraszok szintjeit, magasságát folyamatosan maga Gudea király is ellenőrízte, s néhányan keményen bűnhődtek, akik nem dolgoztak figyelmesen és szorgalmasan.
Most írtam le a táblára annak megörökítését, hogy befejeződött az újjáépítés. De szóljanak a szavak maguk helyett:
Az örökéletű pontos alaprajz,
Mely mindenkor követésre vár
Vezette az építők kezét, kik
Követték a felsőség előírásait
(Layard felirat)
Az egykor lazúrkőbe vésett iránymutatás szerint vezérelte Gudea a munkát, s a pontos elhelyezést, tájolást az idegen angyal is felügyelte.
A hetedik, legfelső szinten, az istenség házában helyezték el a rettentő szemet, amely különös alkalmakkor vakító fénysugarát az egész országra a látóhatárig képes rávetni, a világvezérlőt, amely hatalmas hangjával ameddig a szem ellát elérte a mezőkön dolgozókat. Felállításra került UTU jelvénye is, amelynek pontos jelentése nem ismert előttem, de annyit tudok, hogy a vakító fénysugár és a rémisztő hangforrás működtetésében szerepe van. Elhelyezték a helyiségben az isteni fekete madarat is, amely zsinórokkal volt leláncolva, összekötve az előbbi fontos eszközökkel. Nem is tudom, miért hívják madárnak. Ugyan négy szárnya van, amelyet helyváltoztatásakor az emberek megragadnak fogantyúként, de inkább egy ládára emlékeztet a teste, amelyből az a sok madzag és kötél most kilóg.
Az Istenség és Gudea este ki fogja próbálni jól dolgoztunk-e hónapokon keresztül, mondta a király, s mindenki félelemmel gondolt bűnös életére, amelyet most már bármikor láthattak, hallhattak, irányíthattak, mert a jótékony sötétség, az éj szaka sem boríthatott rá fátylat. UTU jelvényei úgy ágaskodtak Isten házának tetején a magasba, mint vézna csirkelábak, amelyek egy föld alatti csirkéből meredeznek az ég felé.
Alkonyatkor a próba első fejezeteként Gudea király egybehívta a város népét a rémisztő hang segítségével. Senki nem maradhatott a templom lépcsőin, Mindenkit eltávolítottak onnan az őrök. Gudea király a legfelső szinten, a szent házba ment, majd olyan hangosan szólalt meg, hogy mi, akik a templom legalsó lépcsőjének közelében álltunk, majd megsüketültünk. Hangjának iránya változtatható volt, s a négy égtáj felé harsogta, hogy gyűljenek egybe a város és környékének lakói, mire a Nap leszáll. Én szorgalmasan jegyeztem szavait, s tudtam magamról, hogy halálra váltan azon igyekeznék mindenki helyében, hogy rohanvást ott teremjek, ahol királyom mondta. Tódultak is az emberek, gyorsan gyűlt a tömeg, csak az őrök tarthatták kordában őket a templomkörzet előtti téren.
A nap már épp lebukóban vöröslött a látóhatár felett, korongja szántotta már a földet, de csak gyúltek az emberek a környező falvakból is, mert nem tudták elképzelni, hogyan volt képes a kiráy ekkorát kiáltani, hogy még a harmadik határban is hallik.
Besötétedett. A térről úgy magasodott elénk a templom, mintha tekintélyes királyunk magas trónusa lenne. Háta megett még kontúrját kirajzolta a végleg a látóhatár mögé bukó nap gyenge vörös fénye, de a tömeg már sötétben állt a téren. Ahogy telt az ídő, maguk is múlatták. Suhancok nyúltak az asszonyok melle után, szoknyája alá, de sokan vártak a hatalmas hang után rémülten a sokaságban.
Egyszerre megvakultunk. Mindenki a földre kuporodott, kezét szeme elé kapva, igyekezett a vakító fényt kiszűrni belvilágából. Úgy éreztük pőrén állunk az úr színe előtt, mert isten szemei, a két éles-kékes fénysugár a látóhatárig is elmutatott. Tudtuk, ezentúl nem leplezhet semmit az éj, mert ha királyunk akarja, bármit megmutat a fény éjszaka is.
S pont ezt harsogta a hang is. Utalt a korai időkben égből jött elődeink hagyományozta ismeretekre, amelyeket sok évvel ezelőtt elmosott az áradat. Az újjáépítés fáradságos, de közösségért, munkamegosztásban végzett munkájára, melynek nyomán most újra régi módján működik az Isten háza. S figyelmeztetett bennünket, szolgáljuk lelkiismeretesen továbbra is. A tömeg némán, megfélemlítve tisztelte még jobban uralkodóját, akit az égiek is támogattak a város élén.
Az újjáépítés során kiemelkedő munkát végzettek, akikkel Gudea király elégedett volt, másnap jutalmat kaptak. Én egy élő csirkét és egy palack sört vihettem haza.
(694 szó a szövegben) (885 olvasás) 
|
