Ennyi energiát pazarolni reám

mikor szám nem hagyja el csak sirám,

onnan, igen szurdok mélyiről kiáltok

s a meredély szélén sokan, s Ti álltok,

néztek kutatva, vagy unatkozva mélybe

míg a lélek feloldódik a fekete éjben.

Nem hatol föl onnan hang se, nemhogy jelek.

Meg is nyugodhatnak peremén a felek.

Ki oda lejutott, nem kapaszkodik föl,

nem úszik bögréjén kakaó vagy tejföl.

Be lehet temetni, mint a fölös árkot,

Emlékül ültetni csodaszép virágot.