A hegy leve, a bornak szelleme,

kelleme és külleme, vagy zamata?

kérdi Zapata, az öreg mexikói,

kinek csikói rohantak hegynek le s fel,

Te is pajtás kelj fel,

s kóstold a bort, ne csak

a port szívd, miközben ásol,

kapálsz, nyeselsz és kötözöl.

Az eredmény, mit a hegybíró közöl:

aranyérem, pedig már szinte

keseregve vártál, hisz mindenki

tudta bronz, vagy ezüst a táblán,

neved mellett.

Az arany kellett ennek a bornak,

amit - ahogy láttuk - sokan

megkóstolnak, izlelnek, miközben

titkon viccelnek: vajon mennyi

cukor van benne,- de nincs!

Ez természetes kincs, olyan nedű,

amelytől szád nem lesz keserű.

Hisz oly édes, kellemes ital,

mely sokáig kitart, ha cseppenként

iszod, de ezt úgyse bírod.

Élvezd ízét, zamatát,

s feledd az öreg Zapatát,

ki elküldte ma ide csapatát,

hogy lássák a borcsatát,

s meggratulálják Récsei papát.