Leszállt az est.
ki nem rest még serény,
ez örök erény főként
karácsony előtt, mikor
a családi igény nőtt
nagyra, óriásra, csak
legyintsetek a piásra,
ki máris boldog, mellette
a járdán buldog helyett
keverék korcs hever.
Kopasz, bőrcsizmás láb
lendít nagyot, arca ragyog
miközben a kutya vinnyogva
elszelel, a férfi rémülten
mered fel: "Ne bántsatok!
Sokan vagytok, én meg
egyedül itt magányomban...
De nyomban rend terem,
ahogy rendőrsipka tűnik
fel az oszlopok mögül,
látni senki semmit, egyedül
hajléktalan emberünk,
kihez kutyája is visszatér,
nem azér' a rongyér min
hever, vonzódik az eb,
gazdája ember.