Éva! - nem Víg vagy Te?
Rosszul tudom tán neved?
Hogy hiányzik kedvesed,
megértem, de kedved,
kedélyed miért nem víg,
hisz hív a tág határ, sok
szépség számolatlanul
elébed áll, s bókol neked.
S kedvesed lehet a táj,
vagy művészet nyoma,
ne légy hozzájuk mostoha.
Egy percre állj meg, vesd
el a bút, s rossz kedvedet,
és most lépj tova, mint ki
szenvedett már eleget, s
ebből elég, megsemmisül
a vég, hisz létét elvetéd.
S ölts bár csavargó gúnyát
bármikor, szíved ünneplőbe
öltözött, ha fullosok között
jelensz, s lehetsz egy csapat
velük. Hisz keserük is édes.
S ha negédes lenne is - friss,
üde, melytől tovaszáll dühe
még Vígnek is. Ha nem hiszed,
akkor is!