Rögös úton járok.
Szerte falak, küszöbök,
jó ha kitalálok, s nem
ütközöm, bukom át rajtuk,
mint hullám a gáton,
helyem - remélem -
újra megtalálom.
Nem ülök tétlen.
S nem leszek vétlen
akadályt akár elsöpörni,
kész vagyok kitörni
e béklyókból hamar,
bár a fondorlat zavar.
S ha e pálya ma még
nem is várja utasát,
- hidd el nem butaság -
bízni e jövő célban.
Testem már acélban,
küzdelemre készen,
túljutok e vészen, s
utánam csonkolt ellen
marad, mi útfélen rohad.
Jó társaim mellettem,
s ha nem kellettem,
mint tisztelt úriember,
most majd megtanulsz
gazemberként félni.
Nem fogok ítélni, de tudni
fogsz tisztulni előlem,
mert felőlem kegyelem
már nem árad, várad
kártyahalom leszen,
melynek tegnapi helyén
sugárutam épül, s szépül...
..bár kilóg a képbül!