Éjfél már elmúlt.
Egyedül vagyok.
Ha kilépnék e világból
mi nyomot hagyok itt?
Tán csak a virág kókad
el, mi asztalomon virít.
Igaz néhányan becsülnek is,
de többen csepülnek hátam
megett, s az is megesett,
hogy ismeretlen hízelegve
"kedves barátomnak" nevezett.
Hová jutottam hát?
Elfordulnak tőlem, biztosan
hibáztam, sok volt belőlem
az a kevés is, mit asztalra
tettem, pedig örültem, hogy
néha köztetek lehettem.
Ha valamit írok, szinte
megfogható a közöny,
azt sem mondhatom:
köszönöm. Zavar van
a kommunikációban, így
legfeljebb nem leszek
majd többé akcióban.
Bla-s versek? Ugyan, hagyj
már, egy raccsoló muki,
nem több az már, mint
"piknikus alkat" - jobb,
ha kissé elhallgat, s nem
emészti többé a memóriát.
Lesz ki mondja:Vivát,
eggyel kevesebb, igaz
nem egy nevesebb, csak
"szolga", mi dolga volt:
megtette, egy maradt csak
az ANTOLÓGIA, de elfogyott
a pia, s türelme is, itt a vége,
de csak az élet maradhat félbe...