Mint a só az ízetlen ételből
úgy hiányzol néha életemből
Szabad szellemednek rabja lettem
Pedig nem volt régen hűtlen tettem
Űrt érzek, kihűlt helyt, messzeséget
hiányod fáj, éget, óh úgy éget
Kívánom, bár eggyé válnék véled
S ez az érzés sohse érjen véget
Nyújtom karom, bárcsak elérnélek
Délibáb vagy, a kötetlen élet
Vállamon a súlyos kötöttségek
Mellettem csak illanó remények
