Ítéletidő dühöng, szél sivít
az ajtó, ablak résein hallhatón,
s én újra Bramsot hallgatom.
Magyar tánca erőt sugároz,
ha most a rét nem is virágoz.
De jön tavasz még, lesz újra
kikelet, hozza új sikerek hírét
Barátaim, s az én virágaim
is nyílni, illatozni vágynak,
bimbót festek - ha kell - minden
ágnak, bognak is, s koszorúba
fonom finom, halk szavuk, ne
legyen a ma borzalmaihoz
fülük, agyuk, csak éljék életük,
s én is lélegezhessem, velük.