Én mindig, folyton - folyvást, mosolyodat,
vagy hogy a vadalmafa újra virágozhat,
vagy például a táncot, s hogy nem vetted
észre szemem sarkában az apró ráncot,
az intim közelséget, és illatodat, mely oly
kihívó és esdekelve hívogat, hangod, mely
a rádióban adja már incselkedve a "bankot",
s ha már nem is emlékeznék tán mit is...
ja igen, köszönöm Neked, akár a "nem"-et is.