Szemedbe néztem, s mit látok ott: csak egy oly okot amitől féltem.
Íriszed hideg, tókék, habjai közt már nem füröszt, mint eddig gyengéd,
de forró szeretettel. Villannak éles, messzehordó kések, s leszámolnak a tettel,
s tettessel egyaránt. Igaz eldöntheti: Hasmánt fekszik, vagy úgy, haránt.
