Stíl-váltáska
Ki mint él - úgy ítél
szól a jó közmondás,
s most, hogy itt a tél,
s az év vége, rondás
latyak jő, s juttatja
eszembe: érdemes
mindig széllel szembe?
Nem, s ez egyértelmű,
mert mit tehetsz ellene,
sok a félkegyelmű
úton útfélen egyaránt,
ki jel nélkül sávot vált,
majd öklöt ráz feléd.
Igaz pisztolyt nem ránt,
s kése sem áll beléd tán,
ha időben arrább kotródsz
csotrogány járgányoddal,
csak ordítását hallhatod:
épp most sorolja névnapod!
De nem ő az egyetlen
"kedves" a nap alatt,
számosan összegyűlnek,
s torkodon akad a falat,
ha jóízűen fogyasztanál:
minek a kés és villa,
elég nekik csak a kanál.
Helyüket sem adják
Seggük "odaragadt"
Te meg állhatsz bambán,
sajnálva magadat,
lógsz a kapaszkodón,
a többség félrenéz,
"csak gond nélkül élni"
ők is szintén zenész.
Szemetes az utca,
a park is gyomos.
EU-ba csak belelépve
járunk, - "oly kutyagumos".
Itt hátsó fertály jut nekünk,
s ha nem tetszik valami,
a kalapom...és mehetünk.
Egykor tündöklő város,
mára csak butító kolónia,
s van mit hiányolnom:
...melódia, harmónia...
Mikor csillan szemembe
összhang, fülembe akkord
végre már? Majd ha fagy! -
kacag a szél - miközben
havat hord, s a jégre vár.
Ha behúzódsz a jó melegbe,
megértést vágyva, keresve,
csak virtuális barát tipor lelkedbe:
moderálhatnékja okán,
merthogy csomót keres ő
kakán vagy bokán, ki tudja,
lényeg, hogy végre letudja.
Szóval így tengeteg életed.
Holnapod jobbnak vélheted?
Tehetsz vajh'mit tespedtség,
közöny, butaság ellenen?
Lázad lelkem - vagy szellemem -
de hiába vívja harcát: mert
a jutalmazott válasz: NEM!
Vagy legalábbis nem sokat:
Csak számolhatod a harcokat!
|
|