Hazatért és másnap nem várta senki,
Pedig jó lenne, közösséggel lenni,
enni, nevetni, kicsit tréfálkozni tán,
látni értik, hát elmosolyodni sután,
kedvesen, de holnap nem várja más,
csak legfeljebb egy széfútta sarok.
Én még dolgozni, tanulni akarok!
Vicces emberek állítanak oda,
Hiába mondom: nem oda, Buda jobb
lenne, de ott ők laknak és félnek,
színtiszta-hazug szerelmet remélnek,
vágyva el tőlem a szomszéd sarkon,
nincs választásom, irul-pirul arcom.
De a térre nem megyek, emlékek erdeje
várna, kit fellógattak, szívét kitépve fára,
vagy a föld alá börtönzöttek hangja,
kik nem jutottak evilágon dalra.
Áruló, lelketlen tömeg, hogy lődöz,
s most is szerszámját lesi, erőmhöz
képest küzdök ellene, de valami
nagy-nagy tüzet kéne rakni,
melegség kellene, hogy összegyűljenek
az emberek, s legyen az ország újra kerek!