„Öt hónapja nem voltam már.
Mondták sokan: full-tali vár.
S újra a régi kedves arcok.
Kellemes percek, végre nem harcok.
S új tagok is, míly meglepő,
Ágnes, a nővér, kész színésznő,
átéli versét, előadja azt,
kórházban is így oszthat vígaszt.
Nekem Angyallány, a programozó.
Figyelmet, érdeklődést, mosolyt hozó,
Arcán őszinte öröme ül,
Miközben Skorpió hangja hegedül.
Nekem ő nagy meglepetés,
Mély gondolatiság, nem etetés.
Mondom is: egy érett férfiság,
A sokszor hiányzó forradalmiság.
És Kiszáló családjával újabb ajándék
Köztünk egy tisztaszívű szándék,
ki formát ismer, s betart lelkesen,
így írja verseit: csak veretesen.
Fényes Jánosom, hogy tündököl,
rögtönöz, játszik, papírt fúj, söpör.
S mindenki szájtátva hallgatja itt
egy Ember újszerű szánybontásait.
És sok vers, melyet mond BB, s Való,
Nem mind Anyák napi, de idevaló.
Régen volt ilyen jó a klub-tali.
Ennyit akartam csak ma elmondani!
