Urak! Kézcsók a hölgyeknek! Bár lefelé nézek, völgyeknek, mégsem igaz, hogy hegymagason lennék, igaz levegőt vennék, ha tudnék, nem szívnák előlem törtető, ifjabb versenytársak. Felettem hársak levélhullató ágai dideregnek egyre ruhátlanabbul. E rozsdás őszi kép ejtene rabul, ha nem tudnám napról-napra vált, lesz egyre meztelenebb a világ, kiderül, mi eddig volt jól takart, napvilágra jő, ember mit akart.
