Az én csendem suttog,
Mit későn tanultam meg
Meghitt szavak nyomán
A bőröd megremeg...

Az én csendem érdes
Megfeszül tőle száj
Fájdalmas grimasztól
Ránézésre is fáj...
 
Az én csendem mondja
Vihar dúl odakinn
Megtisztulást nem hozva
Üvöltve betekint...
 
Az én csendem szólít
Ne induljatok el!
Egymás ellen fogyunk,
És itt nem győzhetel...
 
Az én csendem süvölt:
Hát mégsem értitek?
Igaz volt mit mondott,
Mit hazugnak véltetek!
 
Az én csendem vitáz,
Érvel és rábeszél:
Ismerd meg múltadat:
Legalább gyerekekér'
 
S majd ha csendem hallgat
Tán megpihenhetek
Párán át nézek rátok
Míg lentről intetek...