:
"A rakodópart alsó köve" foglalt.
Attila ül ott - s figyel nesztelen.
Látja világunk, mi látszik a porban,
Előtte gondolatunk meztelen.
Közel húsz év tévelygése múltán,
Végre tisztán látszik a jobb irány.
Mindenkinek húsbavágón rossz jön,
De csak így lesz az út végén virány...
Hiába mondom "dolgozni akarok",
S velem együtt mások is, sokan.
"Nincs munka!" - tettem lefogják karok,
Nem engednek "élnem" számosan.
Nem értik - nincs mért tiltakozni:
Abból nem sül ki ropogós kenyér
De sztrájkot, útlezárást szervezni
Egyszerűbb és így sok ember henyél.
Én úgy emlékszem: "Elegendő harc
- bizony - A múltat be kell vallani!"
Kiknek ez nem elég: hazug próféták!
"Fegyverbe, fegyverbe!" - ezt hallani.
"Rendezzük végre közös dolgainkat!"
Mindenki nyerjen, ne csak a fele!
S induljunk el közös úton végre,
Globális válságban, jobb jövőnk fele...
(109 szó a szövegben) (1036 olvasás)