Az emberélet útjának felén túljutottam.

Néha futottam, máskor megállva vissza

Néztem, zihálva bámultam a mögöttem

Jövőkre, mikor hagynak el végleg, örökre.

Most is, ahogy 2005-re visszatekintek,

Egy-egy emlékezetes percet újra felidézek

Egy csoport előttem, a Péternek osztálya

Művészetek történetét majd, hogy ki nem állja.

Nem választja senki érettségi tárgynak.

Elmúlt - vége - ennyi - mondjátok egymásnak

Biztos rajtam is múlt, nem lettetek rabja

Múltnak és stílusnak kevés volt a habja…

De most néhány lépés, amit megtettetek

Jelképes életút négy éves tettetek.

Termek, padok, táblák – alma-mater ez volt

Tanárnők, tanárok, osztálytársak, egy folt

A falon, amit a te forró italod okozott:

Az igazgató a rongálásért majd lefokozott –

Ha látta volna, ha a volna ott nem volna

De a festő, aki felújított – az aztán zokogott…

Még néhány nap, már nyílik a nagy Élet-kapu

Átlépsz vagy bebuksz? - nagyon várja anyu-apu.

Csak görbüljön - igen fohászkodol titkon,

De hitről, reményről írtak mások itthon.

Bizony csak szivárvány, merítesz belőle?

Hátha ihletet kapsz írás közben tőle.

Szülék és rokonok fogják ceruzádat

Emlékezz hát vélük, s mozgasd jól pennádat!

De majd ha már vége, maradjon egy emlék

A helynek szelleme, hol szenvedtél nem rég.

Bárhol leszel is, visszarévedhetsz rá

Cáfold, bárki mondja, hogy bizony ő tesz rá!

Nos, irigyeljetek, nem azért, mert a Szovjetúnió

Polgára vagyok, de e tantestülettel nyomot hagyok

Lelketeken, legalább azon, ha testeteken nem is,

Mert tornázni nem nagyon járt a sok kis hamis.

Itt kell megköszönnöm, hogy hozzánk jártatok,

Tanári késéskor türelmmel vártatok, á de ily nem

Is volt, ti sem estetek be soha ugye későn, nem

Léptetek járda mellett kőre soha vétőn…

Egyszóval köszönet, nemcsak nektek persze

Családnak, tanárnak, aki elcipelte,

Elhordta idáig Problémáitokat,

Hűen meghallgatva tinédzser titkokat,

Meg minden egyebet mi ezzel együtt járt,

s ennek nyomán lány és fiú bizony Emberré vált

Ifjúkori énük - mint ócska ruházat - rég lefoszlott róla,

Na de most jön vizsgáztatni majd a Péntek Zóra!

S kiderül mennyi volt – kész a nagy mű? Igen?

Nem jól teszi az, ki a(z érettségi) szünetben pihen.

Ne véljétek - végső soron - a szerencsét hívnek,

Meglazul a húrja akármilyen ívnek!

Csak aki csupaszív, csak az bodogulhat

Munka szüli az eredményt – hiszem, ezt tanultad!

Végezetül azt kívánom kezed-lábad törjön!

De ne úgy mint Palikának, ez hát ne gyötörjön.

Teli kalappal jusson eredmény néked is,

Bocsátassék minden bűnöd, még titkos vétked is!

2009 április