80 év
Laci bátyám - szőlő vártán,
fenn a hegyen jöttünk össze.
Mint „pestiek” találkoztunk,
Összehozott Józsi, Örzse.
Azóta már szorosabb lett
Kapcsolatunk szövétneke:
Szomszédokként is tudhatjuk
a másikat errefele.
Nagy ajándék ez itt nékem,
mert barátot kaptam Véled.
Ritka kincs ez, az köztudott,
Nem annyi van, amint kéred.
Hogy a Déli’ felé járok,
INTRANSMAS-nak a tövében,
Te jutsz rögtön az eszembe:
Itt dolgoztál bizony régen…
Elszálltak már azon évek,
De a munka mind megmaradt
Dolgos kezed nyomán látjuk
Telked, lakod ma is halad…
S bár a Föld már nyolcvanadszor
Fordult körbe a Nap körül,
Mindenki ki csak lát Téged
Jóllétednek szívből örül…
Mert ugyan a lábad fázik,
S időnként a vállad is fáj,
Mégis teszed a dolgodat,
Nem rakódott reád sok háj.
Voltaire nyomán kertet művelsz,
Még sportban is jeleskedel,
Antost is megvered néha,
Legjobbak közt kereskedel…
Fiadnak még mindig támaszt,
Segítséget Te jelentesz,
Reméljük a legjobbakat:
Értetek Ő mindent megtesz!
Mert párosan küzdötök Ti
Verocskával egyetemben
Kit a sors, mint ajándékot
Juttatott el hozzád rendben.
S azóta is ég a lángja
Kapcsolatok parazsának,
Hitvány dolgok nem férkőznek
Közelébe tűz honának.
Rátok emelem poharam
Lelkesen és tisztességgel
Áldjon Isten benneteket
Gondtalanul egészséggel!
Újabb nyolcvan már nem lehet,
De legyen még minél több év,
S ne fogyjon el hitveseddel
A megmaradt szerelmes hév!
Rád ürítem, Barátomra
Poharamat most fenékig,
S kívánom, hogy koccinthassunk
Még együtt majd sok-sok évig!
|
|