Fiatal bimbó, vörös rózsa szál.

Ez voltam én,míg hozzám eljutottál.

Tiszteltek,csodáltak,milyen szép vagyok.

A szívedet megszúrtam, s kezed leszakított.

Eltörtél tövestül, egy vázába bedugtál,

hogy minden nap nézhess, rólam csak te tudjál.

El rejtetted szépségem az emberek elől

friss vizet nem kaptam, a váza is feldőlt.

Az idő múlásával észre sem vetted,

a hervadt rózsa- szálból csak a tövis maradt meg.

Lehulltak szirmaim, színem sötét lett.

Nem gondoztad eléggé féltett kincsedet.

De a rózsa erős volt, hajtásai nőttek.

Víz nélkül is belőle egy rózsa-bokor lett.

Ott hever az asztalon,nem figyel rá senki.

Tövisei fognak ezután fejlődni.

Ha tekinteted egyszer e rózsára réved.

A szúrós kis bokrot a szemétbe véted.

Akkor majd jön valaki,ki a rózsát felkarolja.A tövis az ő kezét meg nem karcolja.