Gondoljatok mind azokra

kiknek nincsen otthonuk.

Utcákon vagy föld alatt élnek,

némelyik a híd alatt ébred.

A bizonyos számkivetett réteg,

kit a társadalom magából kitépett.

Nincs joguk és nincs szavuk.

Orvos sem látja el bajuk.

Nem dolgoznak,nem jut munka.

Megfagynak az odujukba.

Étküket a kukából szedik.

Válogatják más ember szemetit.

Elbújnak de mégis vannak.

Az ilyenek korán halnak.

Mégis számuk egyre nő.

Közülünk kerülnek elő.

Mielött panaszra emeled szavad,

hogy agyon hajszolod magad,

gondolj a hajléktalanokra,

kiknek mindíg üres a gyomra.

Karton doboz takarójuk,

nyírkos föld az ágyikójuk.

Párnájuk a kar, a kéz.

Imádkoznak mindenért.