Előveszem a kártyát,magamnak jósolok

mit hoznak reám még a holnapok?

Keverem a paklit, a kártyát számolom

bejön-e vajon a jóslatom?

Koncentrálok - félve emelek

szól egy hang bennem: -Vigyázz! Nem lehet!

Ha a múltadban csinálod ezt, a máglyára kerülsz!

Nemtudhatod,hogy a szeánsz mekkora bűn!

- Szólhat hozzám, rá nemfigyelek.

Vezsem a lapokat lassan,- nem sietek

Kíváncsi vagyok a jövőmre én,

átlépek-e még a boldogság küszöbén?

S a hang bennem nagyot kiált:

Ne tedd! A jövőd tudni őrület!

Úgyis végig kell járnod utadat

mit a végzet előre kiszab!

-Fordítom a lapokat felfelé

az első sor a múltat tárja elém.

Meglepően furcsa, de igaz-

látom kiterítve a múltamat.

A második sor a jelenemet,

a most zajló dolgokat mutatja meg.

Nem túl fényes, nemis derüs,

Hát ez van.Nekem nem ügy.

A java a jóslásnak hátra van.

A sorsom a harmadik sorban van.

Attól várom a nagy szerencsét,

boldogságom eljövetelét.

Teszem a kezem a harmadik sorra.

Órdít egy hang:- Ne légy ostoba!

Láttad már a múltad s jelened,

tudod, hogy - e kártya a te szereped

Mire jó ha a lapokat felfordítod?

Életed vele elronthatod!

Kíváncsi vagy mi lesz veled, s ráteszed az életed?

Ne kártyázz! Szemétre vele!

Forog veled a sors keze!

Próbálj kétlábon állni a földön,

ne tekintsd úgy,ahogy egy börtönt!

Amibe kezdtél fejezd be, légy önmagad!

Járd a saját utadat.

Próbálj erődből merítni szerencsét!

A boldogság benned van! -Keresd m é g !!!

A bennső hang ordított velem.

Azt akarta:- a harmadik sort fel ne vegyem.

Nemtudom kit féltett, engem vagy magát?

Az értelem s az érzelem ütközésre várt.

Gondolkodtam kicsit:-mit tegyek?

Feltárjam a zordon tényeket?

S ha a belső hangnak igaza van?

Szembe találom az ösztönöm, s magam.

-De az agyam felülkerekedett

forgattam felfelé a lapokat,mint egy gyerek.

Döbbenten láttam a tényeket

hogy nem leszek gazdag és tévedek

A kártya azt mutatta még: szerencsés leszek,- de ez nem elég.

Elhagy a férjem, egyedül leszek

küzdelmekben élek még éveket

Kitárúlkozott egy jövő felém.

Nem lesz biztos megélhetésem,

nem lesz mellettem minden barát,

ha elfogy vagyonom, s engem hanyatlani lát.

S szólt újból a hang:- Hát ettől védtelek.

Hogy megismerd az életed.

Törődj magaddal, dolgozz, szeress

lépj át a napi gondok felett!

-Szomorúan nyugtáztam magamban:

már megint nem a benső hangra hallgattam.

A megérzés egy csodás tudat.

Nem minden emberben tőr magának utat.

Bennem megvan minden,mi emberben lehet

tiszta lélek,sok-sok szeretet

Hozzá párosodik az intúíció

s rájövök, hogy élni egész jó!

Nemleszek ezután önfejű és makacs,

figyelem: -az emberek mit mondanak.

Legfőbbképpen arra ügyelek,

hogy kezembe kártyát többé ne vegyek.

Újra megjelent a belső gondolat:- súgta_ nem mindegy mit mond a lap?

A soraimat én rendezhetem,

lehet még boldog,gazdag életem.