Szikrázón hófehér a táj, a hideg csontomig hatol. Előttem zord bércek, nincs már erőm, harcom feladom. Körülöttem farkasok üvöltve tépik marják testemet, vérem kiserken s folyik a fehér havon. Erőm elhagyott, szemem lecsukom. Csak marcangoljatok! Érzem itt a vég, Hagyom, Majd ha porhüvelyem megpihen, lelkem szárnyalhat, szabadon!
