Félhomályban dereng a táj köd lassan szitál, belém mar a dermesztő hideg, fák árnyai mint rémisztő óriás meg ragad s nem enged. Szemem izzó félelemmel telve nyirkos köveken lépteim koppannak, halk nesz körülöttem, szívem remeg. Küzdelem egész életemben, a magány nehéz súlyát hordozom, Mért kell így élnem? Miért e gyötrelem? Egyedül keressem utam ? - vagy segítesz énnekem.
