Mikor leszáll az este csend borul reánk, reszkető kezem arcodhoz ér, lobban a szikra, izzik a parázs, s elégek benne már. Lángnyelv csap az égre, sóhaj száll a messzeségbe, lobogj tűz, égjek el. Hamuvá lettem, hamvad a parázs, halk nesz, ölelés. S ha jő a hajnal újból éled a láng.
