Hajnal köszönt, bíborpalástot borít reánk, hallom lélegzeted, álmod őrzöm, szép csendesen arcod nézem kedvesem, békés, nyugodt, mosolyogsz. Igen,-itt vagyok! Álmodban ezernyi fény, benne szeretett, remény, a szíved mélyén elhiszed, hogy utunk egybefut, de mikor eljő a búcsú, sírsz, könny folyik arcodon, vigasztallak, pedig nekem is fáj nagyon. S ha jő a holnap, múlnak a napok. Tudd mindig lelkedben maradok. Mit hoz a jövő, nem tudhatom, mégis boldog vagyok.
