Csend

Múlnak a percek, az órák,
lassan pereg a homok,
koppanásuk visszhangzik.
Könnycsepp pereg az arcomon,
s mikor leér,
kiönt mint megáradt folyó.
        
Az éj sötét.
Földre hullnak a csillagok,
Annyi mindent mondanék ,
de nem lehet, a szív
dobbanása üti el
a perceket.
 
Egyedül a semmiben,
a gyertya lángja ellobbant,
marad a csend,
a fájdalom,
ami végtelen.
Mi bennem van.     

Békéscsaba
2009.08.01.