:
Szürke az utca
csendes az út,
koppan a lépte
ahogyan fut.
Kecses testén játszik a fény
alakja lassan homályba vész.
Szobájában egyedül áll
nem is érti, miért fáj.
Elmondhatta volna mit akar
mit érez , mikor a hajnal fakad.
Mi az a titok mit lelkében őriz
mikor az arcán, könnycsepp legördül.
Mégis minden oly távol,
hiába az élet,
csak tovább lépett.
Régen volt mosoly, mit itt hagyott.
Csak áll a lány
tükörbe néz,
nem lát mást,
arcára szőtt barázdát.
Félelmeit, magányát.
Arrébb lép,
s eltűnik a kép,
Helyén,-üresség.
(65 szó a szövegben) (967 olvasás)
